A tréner is ember

Sokan gondolják úgy, hogy minden kutyaoktató tökéletes kutyákat tart. 

Persze mi számít tökéletesnek.

Mindig viselkedjen úgy, ahogy én szeretném. 

Ha így nézem, akkor sem a Zsebi, sem a Bobi nem számít tökéletesnek. Azonban értő, érző lények legtöbbször saját, erős akarattal. A Bobi nagyon figyelemre méltó jellemmel bír, amit valószínűleg meg lehetne törni, de akkor mi maradna belőle. 

A nem kívánt viselkedéséből inkább tanulok. Mi az, amivel benyomja nálam a gombot? Miért ennyire fontos?

Tökéletes társak abban az önismereti úton, ami nem egyszerű, de a kutyákkal sokszor őszintébbek a reakcióim, mint magammal. 

Például a mai napon meglátott egy gólyát a tarlón, nem jött vissza hozzám. És igen ilyenkor én is érzek dühöt, néha még szégyent is, a sok örömteli pillanat mellett.

Az önismereti úton keresem a válaszokat, de lehet, hogy még a kérdések sem az igaziak.

Miért zavar, ha megugat egy gólyát?

Vagy miért zavar, ha nem hallgat rám minden pillanatban?

Vagy mit érzek akkor, ha már a kutyám sem figyel rám?

Vagy fontos vagyok-e egyáltalán?

Másoknak.

Magamnak