Csak a szeretet 

Szerda.

Reggel 5 óra. 

A kutyák jeleznek a szélfogóban. Jól megy az órájuk. Érzik, hogy eltelt egy újabb hét.

A mai nap viszont más. Ma viszont nem ülök autóba. Ma pihenőnap.

Az elmúlt több, mint két hónapban volt szerencsém oktatóként részt venni a Dömötör Júlia által szervezett Mester Tréner kurzuson, és ez a néhány hét rengeteg csodálatos élményt adott.

A saját kutyámmal 2021 tavaszán jártam az oktatásra, most viszont nélküle jöttem. Vagyis inkább a saját gondolataimmal. Az alkalmak során próbáltam az érzéseimre figyelni. Kerestem a válaszokat és pár nappal ezelőtt csak bevillant.

Én mindig is elvárásokkal teli ember voltam. Így érkeztem az oktató képzésre, majd a Mester tréner képzésre is. Nem mondhatom, hogy nem voltam lelkes, de azt érzem, hogy az örömöt háttérbe szorította a teljesítmény hajszolása, a "nem vagyunk elég jók (mindenben)" érzése, az elégedetlenkedés. Még azt se tudom mondani, hogy nem voltam a jelenben, mert a rossz élményeket nagyon is be tudtam engedni. Viszont már nem biztos hogy kijött.

És jött a lehetőség, hogy még egyszer végigmenjek az úton, csak magamban és én csodás dolgokat láttam. Gazdikat/embereket/trénereket, akik megengedik maguknak, hogy csak ott legyenek, megengedik a kutyának, hogy hibázzanak, mert attól még nem dől össze a világ. Attól még az a kutya lesz számukra a leges legjobb. Felnőtt emberek tudtak szinte gyermekien örülni annak, hogy a kutyájuk megtalált egy fém tégelyt, vagy meg tudott kerülni egy műanyag botot. Gyönyörű volt átélni ezt a fajta ártatlan és őszinte örömöt.

Amikor tanulóként vettem részt, nem volt egyszerű a helyzet. Ott vagyok az erdőben, befizettem egy csomó pénzt, a kutya pedig nem csinálja a feladatot, pedig szerintem megpróbálok mindent. Nem tudtam megengedni a Bobinak azt a lehetőséget, hogy hibázzon, hogy nehéz legyen. Nem tudtam elfogadni, hogy ha én mindent beleadok, akkor Ő miért nem. Pedig ha visszagondolok talán még erején felül is teljesített. Ha tehetném és visszamehetnék az első napomra a képzésben, akkor ezt mondanám magamnak: Minden rendben lesz és csak maradj a barátod mellett, mert Ő is nagyon akar, Neki sem könnyű. Legyél türelmes Vele és magaddal is. És talán a legfontosabb, hogy engedd el a felnőtt egódat és gyermeki örömmel éld meg a közös perceket!