Vasárnapi idill

2024.07.21
 A séták szinte sosem unalmasak ha két kutyával indul el az ember. Vagy a helyszín változik, vagy az időjárás, vagy éppen Zsebi, vagy Bobi gondolja úgy, hogy ideje bedobni egy követ a nyugodt tóba.

A mai alkalom viszonylag csendesen indult. Élveztük az együtt töltött időt. A Zsebiék kiolvasták a híreket a vizes fűből és még Bobi is szívesebben kapcsolódott hozzám.

Aztán Zsebi volt az első, aki nagyobb izgalmat okozott, mikor egy egérrel a szájában jött ki a fűből. Csak emlékeztetőül, hogy ő egy vérbeli vadász.

Ezután ellátogattunk a lovakhoz, amik jól hozzászoktak az emberekhez és a kutyákhoz, mert teljes nyugalommal legeltek tovább akkor is, mikor mi odaértünk. Zsebi óvatos a nála nagyobb élőlényekkel, de nem pánikolt. A Bobi pedig inkább úgy gondolta, hogy ő is elkezd legelni. Szerencsére a csikók sem tettek semmilyen hirtelen mozdulatot, így senki sem ijedt meg.
 
Innentől már csak egy laza 2,5 kilométeres futás maradt hazáig, ahol semmi izgalmas nem történt. Talán csak a túloldalon ücsörgő fehér macska feltűnése, de őt csak a Zsebi vette észre viszont ő egyedül nem szívesen lendül akcióba.

Ez a séta ismét megerősített abban, hogy érdemes gyakorolni, mert a türelem és a kedvesség mindig meghozza a gyümölcsét.